Nekem meg...

..fáj a fejem.


Zsófi

Drága Dodóm,

Csak neeeem?! Titokban írtál egy ekkora bejegyzést, és nekem a Google-ből kell rátalálnom? :) Na most visszakapod! <3
Észrevetted, hogy az egész blogunk arról szól, mennyire nem tudunk írni?! :DD De nem is baj, zenészként zenét kell tudni írni. ;) Azt pedig tudunk, nem kell aggódni, ha néha nem jön össze.
A "lesz ez még így sére" csak annyit reagálnék, hogy szerintem ennél már csak sokkal-sokkal jobb lehet :) Can't wait for Summer 2016.
Puszka-nyuszka!

Ildi

Talán nem hajnalok hajnalán kéne az írással próbálkoznom?

Mindig eltervezem, hogy olyan okosakat fogok írni a blogba, hogy nagyon. Hogy most egy újságírót lealázó módon fogom megváltani a világot és mindenki ráeszmél létének fontosságára és a lehető legjobb irányba fogja fordítani az életét, mindezt a Dark Notes blogján található zseniális bejegyzés hatására.
Dehát mire megtalálom egyáltalán a bejelentkezés fület, eszembejut az e-mail cím és előhalászom agyam elrejtett fiókjából a jelszót, elrontom párszor, aztán végre belépek, már el is felejtem a témát, amit meg szerettem volna vitatni itt a hallgatóság előtt.
Aztán bekapcsolok valami kedves zenét, hátha eszembejut a dallamokról, hogy mi volt pár perce az eszemben. Micimackóként ütögetem a fejem - gondolj, gondolj, gondolj...
De nem.
Szóval inkább összehordok itt hetet-havat (ezt így mondják?) és esetlenül írkálok valamit, hogy megpróbáljam frissíteni ezt az oldalt is (természetesen ebben is kudarcot vallottam, hiszen 10 hónapja és 10 napja volt az utolsó blogbejegyzés - dehát üsse kő, az élet busy).
Hamarosan megjelenik új dalunk, amely az Így is Lehet címet kapta. Nagyon izgatott vagyok, már hihetetlenül érdekel, mit fogtok rá reagálni! És új dalokat akarok. Dehát az ihlet-manó nem talál meg sehogyse. Az íráshoz nekem vagy nagyon boldognak, vagy nagyon szomorúnak, vagy nagyon dühösnek kell lennem - sajnos túl kiegyensúlyozott vagyok ehhez mostanában.
És elkezdtünk lépkedni a felnőtt-élet rögös útján - új közegben van szinte mindenki, akit ismerek, mindenki új életet kezdett, ismerkedik, találkozik, elvegyül, megszok, megszök, megszeret, ellök, tanul, bulizik, dolgozik, pihen, költözik, pakol, szervez, intéz, alapít (családot/céget). Mi is, mint zenekar, jelenleg egy long-distance relationshipként működünk - Skypeolás, Messengeren gyors-fotók, időpont-egyeztetés csak azért, hogy egyáltalán köszönni tudjunk a másiknak. Pedig tavaly elég volt annyi, hogy
-Átmehetek?
-Ja. Mikor?
-Már itt állok az ajtónál.
De túléljük ezt is. Lesz ez még így se.
Minden évnek, minden hónapnak, minden hétnek, minden napnak megvan a maga szépsége...Minden egyes másodperc miatt sírni tudnék pár év múlva, ami most csak egy semmiségnek tűnik. Pedig hogy fognak hiányozni az illatok, amiket most nem is érzek, mert már megszokta az orrom...
A legtöbb dolog csak utólag gyönyörű...
Na lehet, hogy inkább alszok a sok hetet-havat helyett.
Szép éjszakát! :)
Dodó

Gondolkodom

Sokat foglalkoztat a tér és az idő kérdésköre. Mostanában már talán egy olyan dalt sem írtam, amelyben ne lenne szó róla. Sőt az időm jelentős részét elveszi, hogy az időn gondolkozom. Most gondoltam bele, hogy mennyi energiát vesz el a gondolkodás. Jaj. De hát én mindig is gyakorlatias embernek tartottam magam! És közben nem is! Hát nekem mindig ezerfelé van az agyam! Borzasztó. De legalább most ebben a pillanatban épp írok! Ez bizony cselekvés. Mondatokba foglalom gondolataimat, melyek ezáltal ténylegesen is megszületnek. De nem is tudom melyik kommunikációs szakszövegben olvastam, hogy igazából az írásban sem a tényleges gondolatainkat közöljük. Tényleg mennyire triviálisnak és gagyinak hangzik most így leírva minden, ami a fejemben gondolatként még papírra vetésre érdemesnek bizonyult. És amúgy: NEM IS ERRŐL SZERETTEM VOLNA ÍRNI. Csak gyűlnek a témák a fejemben, de egyszerűen nem tudok elkezdeni úgy egy bejegyzést, hogy megadom a címet, és csak arról a témáról írok. Na azt hiszem újságíró nem leszek. De talán a blogot nem is a témák, hanem a személyesség érzése tartja egyben. Lehet, hogy nem is baj, hogy nem adok meg konkrét címeket és KERESŐKIFEJEZÉSEKET, hogy az olvasó abban reménykedjen, hogy itt most egy kimondottan releváns cikket talál.

Tényleg, ezzel a bejegyzéssel felrúgtam minden szabályt, amit a tudatos blogíráshoz kell. Ja és írtam is még jópár sort, de lusta voltam megfogalmazni egy többszörösen alárendelten összetett mondatot... ezért kitöröltem a fenébe.

Szia! :D

Ildi (Dark Notes)